Az ENSZ 1992-ben nyilvánította a fogyatékos emberek nemzetközi napjává december 3-át, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékkal született, illetve betegség, baleset, vagy katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira.

Ehhez a naphoz kötődik Törökszentmiklóson egy olyan gála, ami egyszerre különleges, megható, elgondolkodtató, és szívet melengető. Ez a „Ne add fel… add s szeretet hangjait!” A sok-sok éve futó gálaműsor Sülye Károlyné Klárika, nyugalmazott művelődési ház igazgató, és Búzás Sándorné Jusztika, a Törökszentmiklósi Cukorbetegekért Egyesület elnöke közös ötletének gyermeke. A cél a kezdetek óta nem változott, csak a bármilyen hátránnyal élők száma emelkedett. Ez az est róluk, és nekünk szól, „egészségeseknek”, de a fogyatékosság nélkül élők előléphetnének a sorból, és részt vehetnének többen is ezen a délutánon.

És mi volt az a gondolat, ami ennek a rendezvénynek az alapjául szolgált? Erre Bukta Éva népművelő válaszolt, ugyan már két évvel ezelőtt, de a lényegen az idő nem változtat. „Egyértelműen a szeretet, és az elfogadás, az, hogy minden ember értékes, és ezeket az értékeket vegyük észre. Ezen az estén hátrányos helyzetű emberek mutatkoznak be, az élet minden területéről, és mindenféle hátrányos helyzetből. Legyen szó gazdasági, szociális, egészségügyi hátrányról, legyenek gyerekek, fiatalok, vagy idősek. Nagyon szép, hogy integrálunk, de nem ismerjük őket. Esetenként megbámulunk egy down kóros gyermeket, vagy egy testi fogyatékkal élőt, de azt, ami bennük lakozik, azt nem ismerjük. Nem csak különböznek tőlünk, hanem sok mindenben hasonlóak, mint mi. Sírnak, nevetnek, szeretnek, szeretnék, ha szeretnék őket, csodálatosan énekelnek, vagy mondanak verset, netán elképesztő színészi tehetséggel rendelkeznek, irigylésre méltón bánnak a fakanállal, vagy kitűnő ritmusérzékük, kézügyességük van…”

A fogyatékkal élő azok, akikre valahogy sosem jut annyi figyelem, mint illene – legyen szó vakokról, siketekről, szellemi fogyatékosokról, róluk hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Noha csak azért, mert kevesebbet látjuk őket (például, mert nem nagyon tudnak kijutni az utcára), még köztünk élnek, lennének igényeik, és vannak érdekeik is , de ami ennél is fontosabb, van lelkük, és szívük. Jó lenne, ha meglátnánk.

A fogyatékosság a gének hibájából vagy baleset, betegség miatt bekövetkező testi, érzékszervi vagy értelmi károsodással járó állandó, esetleg átmeneti funkcionális korlátozottság. Az így élők száma világszerte mintegy 650 millió főre tehető, közülük 400 millióan a fejlődő országokban élnek, gyakran emberhez méltatlan körülmények között. Magyarországon több mint 600 ezerre becsülik a tartósan egészségkárosodott és fogyatékkal élő emberek számát. Ez magyarországi viszonylatban is nagyon nagy szám.

Idén december 14-én, szombaton 14.30-tól rendezik a „Ne add fel! Add a szeretet hangjait!” című gálát a törökszentmiklósi Ipolyi Közművelődési Központ Zsigray Julianna Színháztermében, ahol a Törökszentmiklóson és környékén fogyatékkal, és hátrányos helyzetben élő egyének, közösségek mutatkoznak be egy-egy színpadi programmal, illetve  általuk teremtett alkotással. Köszöntőt monda Sülye Károlyné, Pro-Urbe díjas, nyugalmazott igazgató, a Magyar Kultúra Lovagja. A belépés díjtalan, és hogy kiket is várnak?

Tulajdonképpen mindenkit, aki kíváncsi, nyitott. Garantáljuk, hogy lelkileg feltöltekezve térnek haza, de materiálisan is gazdagodhatnak. Az aulában karácsonyi vásárral is készülnek, mely természetesen a hátránnyal élők, illetve sérült emberek saját készítésű, gyönyörű termékeit kínálja. Szeretettel várnak mindenkit!