Beke Pál Emlékcímet adományoztak Hajnal Lászlónak elismerésül a közösségi művelődés területén végzett értékteremtő munkájáért! Laci jelenleg a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alkalmazottja, közösségfejlesztők mentoraként dolgozik területfejlesztési pályázatokban, a törökszentmiklósi szervezési feladatok, programok civilként érintik, nekünk pedig felejthetetlen élményeket nyújtanak. Gondoljunk csak a Vécsey Emléknapra, a Törökszentmiklósi Városvédő és Szépítő Egyesület programjára, az Óballai Falunapra, ami idén szeptember 8. – án lesz, vagy a több mint 3 éve működő Törökszentmiklósi Értékek Klubjára, ahol közel 30 témában hallhattunk előadást. Közeleg a X. Utcazene Fesztivál is, erről viszont már maga Hajnal Laci fog beszélni nekünk.
Először is gratulálunk a díjhoz, a kérdésünk pedig ehhez kapcsolódik. Mit jelent számodra a Beke Pál Emlékcím?
Megerősítést. Nagyon köszönöm Mindenkinek, Adományozónak és velem együtt művelődő Közösségnek. Túlnyomórészt belső indíttatásból dolgozom, felhatalmazó intézmény biztos háttere nélkül találom meg, vagy találnak meg a feladatok, ezért megerősítést és bíztatást jelent a további munkához.
Miért lettél közösségfejlesztő szakember?
Budapest egyik lakótelepi városrészében kezdtem a szakmai munkámat, s ott, az Újpalotai Közösségi Házban megtapasztalt szakmai szabadság indított el a pályámon. Ott találkoztam először a közösségfejlesztés kifejezéssel is, valamint a közösségek hiányával is, az elmagányosodás veszélyeivel. Azóta talán még erősebben érezhető ez a hiány, már nem csak egy lakótelepen, ahol az ország minden pontjáról költöztek be tízezrével egymás számára idegen emberek, maguk mögött hagyva korábbi, ismert családi, baráti környezetüket, hanem vidéken is, ahol nehezen tudjuk megtartani a lakosságot, a fiataljainkat, ami a város megújuláshoz nagyon fontos lenne. A települések évszázadokig meg tudták tartani a megújulási-, fejlődési képességüket a következő generációk belépésével, frissességével, de ma kevesebben jönnek vissza a fiatalok közül, így el kell gondolkodnunk azon, hogy a megtartó erő miből keletkezik, szükséges-e erősítenünk a kortárs kötődéseket, elősegíteni a személyesebb kapcsolódásokat. Ehhez nekem is haza kellett jönnöm, hogy fel tudjam fedezni azokat az értékeket, melyek engem is itt tartanak ma már. Érdekes, hogy a természet adta egység fellazulásával új szakmaként jelenik meg az, ami korábban természetes volt, – így hát létrejött egy új szakma, amelyik igyekszik valamennyire a hiányosságokat pótolni. Én is ezt szeretném tenni a magam eszközeivel.
Ma nagyon sok esetben online élik az emberek az életüket, a fiatalok közösségi élete is ott szerveződik a legtöbb esetben. Ennek oldására, kiküszöbölésére látsz megoldást?
Talán nem kellene a kiküszöbölésre (kizárásra) gondolni, inkább csak oldásra, mert nagyon sokat változik körülöttünk a világ, s a mai gyerekek olyan szakmákat fognak természetesnek venni, amelyek még nem is léteznek, nekik erre kell felkészülni. A gyerekek ebbe az online-offline kettősségbe szocializálódnak, nekik van esélyük mind ezekkel lépést tartani, de úgy gondolom, hogy a fizikai közösség folyamatos jelenléte-, a kortárs közösségi élmények felhalmozása az életükben fontosabb megtartó erő, mint az a közösség, amelyiknek a tagjai sohasem találkoznak a valóságos életben, bár az élmény lehet nagyon erős. Nagyon szeretem a Városban a sétákat, a véletlen és megbeszélt találkozásokat, hogy órákig tart egy szombat délelőtti piacra kimenni és mindent megbeszélni. Az egyre személyesebbé váló kapcsolatokat érzem elegendő megtartó erőnek, illetve azt, hogy mi is vegyünk részt a szűkebb környezetünk életében, tudjunk a környezetünkben valamire hatni pozitív irányban.
Mi az, ami mozgat, és lendületet ad, egy – egy „munkád” során?
A nekem szóló feladatokat megtalálom, vannak amelyek engem találnak meg. Van a minket körbe vevő környezetünknek egy saját élete, de mi is részt veszünk benne, formál bennünket, mi is formáljuk. Ha messze költöznék, mindig arra gondolnék, hogy mi történhet otthon, amiről mind lemaradok. Szüntelen áramlás oda-vissza! Az például lendületet ad, amikor az áramlás útjából el tudok venni valamilyen akadályt és egy pillanatra belelátok a rendszerbe, aztán megint átrendeződik minden, s újra kell kezdeni a hétköznapokat.
Mire készülsz most? Van új ötlet a tarsolyban?
A X. Utcazene Fesztiválra készülök, a Város egyik legszebb terén lesz július 6-án pénteken, a Szentmiklósi Napok keretében. Szeretném, ha a hétköznapi sietségben meg tudnánk állni egy délutánra, másképp használnánk most a teret, valamiféle közösségi térként a zenehallgatók és zenészek vennék birtokba. Elmondja a zene melletti gondolatait Csernyus Lőrinc Ybl-díja építész, a Makovecz Alalpítvány kuratóriumi tagja, hogy mit gondol a tér szerepéről egy közösségben. A rövid estében 8 fellépő lesz, különböző zenei stílusokat képviselnek.
Jelenleg a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alkalmazottja vagyok, közösségfejlesztők mentoraként dolgozom területfejlesztési pályázatokban, a törökszentmiklósi szervezési feladatok civilként érintenek.
Három és fél éve működik a Törökszentmiklósi Értékek Klubja, a tavaszi sorozat most véget ért. Az évek során közel harminc témát érintettünk, melyek kapcsolódnak a helytörténethez, a város életéhez. A tavasszal is megtartottuk a Városvédő Egyesülettel a Vécsey Emléknapot, mely egy családi nap, s ennek is vannak történelmi vonatkozásai, de jó alkalom a találkozásokra, beszélgetésekre. Szeptember 8-án rendezzük az Óballai Falunapot, a közel száz lelkes településen, mely ugyan Miklóshoz tartozik közigazgatásilag, de mindig megmutatja az önálló arculatát!
Köszönjük szépen a beszélgetést, és további sikereket kívánunk!