Szőttesek, kalárisok, viseletek, kosarak, kézzel készített használati – és dísztárgyak, cserépből, nemezből, ez fogadott az Apáról Fiúra Népművészeti és Kézműves Egyesület Alkotóházában. A rögtönzött kiállítás az elmúlt 9 hónap termése volt, ami nem „becsúszott”, hanem egy megtervezett, végig vitt munka eredményét mutatta meg. Rengeteget foglalkoztak, dolgoztak vele, de a végkifejlet önmagáért beszél: mintegy 75-80 résztvevő csak a tanfolyamokon, akkreditált képzések, oktatók, és diákok az ország számos pontjáról, s mintegy 30-40 résztvevő szakkörökön és alkotókörökön a városból valamint a térségből. Mindezt az egyesület 6 millió forintból bonyolította le, melyet a Csoóri Sándor Program CSSP-TARGYALKOTO-2018-SZ-0110 pályázatán nyert. A Csoóri Sándor Program a népi kultúra területén, közösségteremtő műfajokban működő – Magyarországon a hazai és nemzetiségi, határainkon túl pedig a magyar néptáncos, népzenei és népdalköri – szervezeteket, közösségeket kívánja támogatni, melyre a tavalyi esztendőben, pályázati formában négymilliárd-háromszázhatvanmillió forint keretösszeg állt rendelkezésre, vissza nem térítendő támogatásként.
„Ez a program a magyar népi kultúránk megújításáról, a népművészet minél szélesebb körű megismertetéséről szólt, és határtalan lehetőségeket nyújtott számunkra” – így kezdte beszélgetésünket Molnár Anett egyesületi elnök, majd hozzátette– „ez a lehetőség kinyitotta nekünk a világot! Életünkben ennyi pénzel nem gazdálkodtunk még, hiszen az egyesület éves költségvetése nem éri el ezt az összeget.” Szakkörök, alkotókörök, és tanfolyamok szervezése, beindítása kezdődött el a megnyert pályázati összegből. A szakkörök már 2018. októberben indultak, de a legnagyobb munka – a tanfolyamok – idén január 5 – én kezdődtek, és most június 30 – án zárultak.
-„A szakkörökre, és alkotókörökre gyerekek, és felnőttek is járhattak, aranyos fantázia neveket adtunk, mint gyöngyöző, öltögető, szövöde, pingáló szakkör. A szakkör, és alkotókör között az volt a különbség, hogy az egyik havonta, a másik kéthetente működött, tehát elég sokat, és sokan jártunk, tanultunk az Alkotóházban 9 hónapon keresztül.”
A tanfolyamok komplexebben álltak össze. Ezek lebonyolításához a Hagyományok Házával kötött az egyesület egy megállapodási szerződést, így több esetben az ő oktatóinak vezetésével tudtak elindítani több akkreditált tanfolyamot.
-„ A Hagyományok Háza a Kárpát-medencei néphagyomány ápolására és továbbéltetésére létrehozott nemzeti intézmény, melyet a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere 2001. január elsején alapított. Ezen belül a Népművészeti Módszertani Műhellyel dolgoztunk együtt a nemezkészítő, fazekas, bútorfestő, kosárfonó, csuhétárgy készítő, akkreditált tanfolyamainkon. Itt a résztvevők életkorát is meghatároztuk, középiskolásokat, és felnőtteket vártunk.”
A 30, 60 órás akkreditált képzések végkimenetele a dolgozat, és a vizsga után egy tanúsítvány lett, ami közművelődési területen nyújt lehetőséget birtokosának akár szakkörök vezetésére is. 30-60 és 120 órában nem akkreditált képzéseket is szerveztek, ahol kalotaszegi gyöngyhímzést, viseletkészítést és szalagszövést is lehetett tanulni.
Oktatóik voltak: Péter Szidónia népi ékszerkészítő Népi Iparművész, Sárospatakiné Fazekas Judit viseletkészítő Budapest, Dobinszki Csilla nemezkészítő Népi Iparművész Rónai Ferencné fazekas, Népi Iparművész Budapest Kovács Zoltán kosárfonó Népi Iparművész Jászárokszállás, Bencsik Márta Csuhéfonó Népi Iparművész Öcsöd, Csapó Angéla szövő Népi Iparművész Kaposvár, Ament Éva bútorfestő , Tárnok.
A Csoóri Sándor programnak köszönhetően nem csak tanfolyamok, szakkörök szervezésére nyílt lehetősége az egyesületnek, hanem az ehhez kötődő eszközök, alapanyagok beszerzésére is. Kutatói munka végzésének céljából még tanulmányúton is jártak Cifra Kalotaszegen. A résztvevők fele ugyan a város határain túlról érkezett a népművészeti oktatásokra, de a másik fele törökszentmiklósi volt, azaz a tudás itthon marad, ami nagyon fontos, hiszen napjainkban már megszűnt a hagyományok, tradíciók apáról – fiúra, anyáról – lányra történő átadása. Azonban hagyományainkat, népművészetünket nemcsak azért kell ismerni, mert hozzátartozik műveltségünkhöz, hanem mert észrevétlen átadnak egy olyan értékrendet, megtanítanak egy olyan közösségi magatartásformát, melyek az egész társadalmat gazdagítják. Ennek a pályázatnak ez is a célja volt, és ennek köszönhetően az Egyesület Alkotóházában hónapokon keresztül fűztek, fontak, szőttek, varrtak, és festettek. És a lényeg, hogy mindezt tőlük mi is megtanulhatjuk!
