A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989. óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT.

Szinte már legendássá vált Kroeber és Kluckhohn 1952 – ben megjelent könyve, amelyben 165 definíciót gyűjtöttek össze a kultúra meghatározására, és azóta is sok új született. Nemcsak az jelenti a kultúrát, hogy járunk-e színházba, koncertre vagy sem, hanem az is, hogy milyen az életmódunk, hogyan viselkedünk az utcán és otthon, milyenek a szokásaink, vannak-e barátaink, közösségi életünk, hogyan viszonyulunk az erőszakhoz, a másmilyen emberekhez, van-e olyan azonosságtudatunk, identitásunk, amely meghatározza cselekedetünket, amelyért áldozni is tudunk. És ha már a MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT ünnepeljük, megkérdeztünk néhány embert, mit is jelent számára a kultúra!

Medgyessy Klára, Ipolyi Közművelődési Központ igazgatója:

Mit jelent számomra a kultúra? Mindenképpen a családi, a szüleimtől tanult minta. Azok az értékek, illetve azoknak a képviselete, amelyek meghatározták a gyermekkoromat, elősegítették  a személyiségfejlődésemet. Gyökereinkhez való ragaszkodást, nemzeti tudatunk erősítését.

Megemlíteném, hogy a XVII. századi Medgyesi Pál kiváló prédikátor, sárospataki lelkész, I. Rákóczi György, majd Lorántffy Zsuzsanna udvari papjának tizedik generációs utódja, valamint a Kossuth-díjas, híres szobrászművész Medgyessy Ferenc leszármazottja vagyok.

Átörökített kultúra kapcsán gondolok itt elsősorban az erkölcsre, a vallásra, a hitre, a viselkedésre, azokra az értékekre, melyeket tőlük láttam, és belém ívódtak. A könyvek szeretetére, az írásra, a helyi értékekre, tudásra, becsületességre, a minőségi időtöltésre vagy a zene szeretetére. Természetesen ezeken felül azokra a dolgokra, amelyek pluszban meghatározták a fiatalságomat és ezek ötvözete alakította ki számomra azokat az értékeket, amelyeket igyekszem átadni, átörökíteni a saját gyermekeimre. Nagyon fontosnak tartom a továbbadás képességének elsajátítását, ami nem is olyan könnyű. Fontos a jó példa gyermekeink előtt. Ők maguk is mai napig formálnak engem és ez így a jó! Az örökölt, a tanult, a megszerzett tudást, élményeket összegyúrva látni, átélni a letisztult egységet.

A kultúrámhoz erősen kapcsolódik az emberek iránti tisztelet. A közösségekhez kapcsolódó viszonyom, amelyek meghatározóak számomra.

Mint művelődésszervező, aki igazán közel áll a kultúrához, annak továbbadásán tevékenykedek. Szándékosan nem azt mondtam, hogy fáradozok, hiszen jómagam nem tartom fáradságnak, talán inkább missziónak. Elmondhatom azt, hogy nekem valóban a munkám a hobbim. Szeretek alkotni, továbbgondolni. Szeretem a mozgást, a cselekvést.

Eddig közel 22 évet töltöttem el a kultúra szolgálatában, mint művelődésszervező, feldolgozó és gyerekkönyvtárosként. Úgy hiszem, jó döntést hoztam annak idején, hogy merre is kell mennem, mi az iránya az életemnek. Hol van a helyem a világban, mit tudok adni, cselekedni, hol lehetek hasznos tagja a társadalmunknak. Igyekszem nap, mint nap helytállni és bízom benne, hogy valóban is tudok alkotva adni. Szeretnék a folyamatos fejlődés mellett városunk kulturális életének szolgálatában tevékenykedni.

Számomra ezek a gondolatok jelentik a kultúrát!