Egy két és fél évig tartó munka végére került pont Törökszentmiklóson. 2019. október 31-vel befejeződött a „Társadalmi együttműködés erősítését szolgáló helyi szintű komplex programok” című projekt. Törökszentmiklós Városi Önkormányzat a 2017 szeptember 1. elindult pályázatát a „Társadalmi kapcsolatok – közös értékek” címmel mutatta be. A „TOP-5.2.1-15-JN1-2016-00005 “Társadalmi együttműködés erősítését szolgáló helyi szintű komplex programok” megvalósítására mintegy 100 millió forintot nyert a város, a kivitelezéshez azonban nem csak a pénzre, hanem sok ember – roma, és magyar – munkájára is szükség volt – nyilatkozta egy korábbi alkalommal Forgács István szakmai vezető. Most az utolsó hat hónapot értékeltük vele.
– Hogyan értékeli a projekt utolsó 6 hónapját, mik voltak a legfontosabb eredmények, illetve események, amelyek megvalósultak, megtörténtek?
F.I. Komoly sikernek tekinthető, hogy a felzárkóztató képzés projekt-elem befejeződött, és 13 felnőttkorú tanuló tett sikeres általános iskolai végzettséget igazoló záróvizsgát. Többen közülük már a nyár során keresték a jogosítvány megszerzésének a lehetőségét, illetve voltak olyanok is, akik a szakmaszerzés felé fordulva úgy döntöttek, hogy továbbtanulnak. Úgy vélem, komoly elismerés illeti ezért a projektben részt vevő munkatársakat, valamint a felkészítő tanárokat.
Szintén sikernek könyveljük el, hogy nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik a tanév befejezéséhez közeledve rendszeresen eljártak a projekt részeként felkínált tanoda-típusú foglalkozásokra, illetve, hogy a nyári hónapok során számos gyermek töltötte hasznosan – képességek fejlesztésével, játékos tanulással, közösségi programokkal – az idejét a közösségi házban. Ők és a családjaik a nyár végén már tudatosan készültek a szeptemberi iskolakezdésre, korábban ez sem volt ennyire jellemző a célcsoporton belül. Én személy szerint nagyon örültem annak, hogy számos közösségi programot tudtunk megszervezni a nyár során, amelyek a önfeledt szórakozás mellett próbáltak mindig valamilyen ismeretet, új tudást is kínálni a résztvevőknek.
– Most a sikerekről, eredményekről beszéltünk, de mindig minden ilyen napfényes volt?
F.I. Szép lett volna, de sajnos nem. Az utolsó fél évben is sokat kellett azzal küzdenünk, hogy a célcsoporton belüli együttműködést, egymás támogatását egyértelműbbé, gördülékenyebbé tegyük. Folyamatosan zajlottak a közösség belső megerősítését célzó törekvések, de talán ebben lehettünk volna még egyértelműbbek, még közvetlenebbek.
– Volt néhány komoly nehézség, amelyek egyfajta prioritásként voltak meghatározva a projekt elindulásakor. Gondolok itt a gyermekvállalásra, vagy a közösségi együttélés normáira. Több más elemmel együtt itt szakmai célok fogalmazódtak meg. Hogy látja, sikerült ezekben a témakörökben eredményeket elérni?
F.I. Valóban így volt. Például az egészségügyi helyzet, a drog- és más szenvedélybetegségek témaköre, valamint a lakhatás és a fiatalkori gyermekvállalás mind olyan témák voltak, amelyek fontosak és szükségesek, hogy a helyi közösségben megvitassuk őket, és eredmények is szülessenek. Ugyanakkor tudható volt, hogy ezek érzékeny kérdések, és nem lesz könnyű a célcsoportot megnyitni ennek irányába. Én mégis úgy érzem, hogy értünk el sikereket, hiszen számos pozitív tartalmú közösségi egyeztetésre és fórumra kerülhetett sor, amelyeken folyamatosan foglalkoztunk a családon belüli erőszak, az egészségügy, a drog, vagy éppen a továbbtanulás témakörével. Számomra siker, hogy előadónak meghívott roma és nem roma nők megkapták a helyi közösségtől a megbecsülést, figyelmet, vagy, hogy egy helyi sportoló őszintén valljon a droggal kapcsolatos korábbi rossz döntéseiről, és mostanra, mint sikeres sportoló példaként lehessen őt a helyi fiataloknak bemutatni, mert képes volt megváltozni, és ez sikeresebb életet kínálhatott a számára.
Ki kell emelnem, hogy folyamatosan csökkenőnek éreztem a roma közösség és a többségi társadalom szembenállásával kapcsolatos negatív véleményeket, sőt, a projekt végére úgy érzem, a helyi roma családok nagy része maga is érzékelte, hogy nagyon sok minden elsősorban rajtuk múlik.
– Komoly probléma a projekt célcsoportjánál a munkavállalás, a munkaerőpiacon való elhelyezkedés. Itt tapasztalt változást?
F.I. Igen. Nyilván ez nem csak a projekt érdeme, hiszen a kedvezőbb gazdasági folyamatok amúgy is segítik a munkaerőpiacon való elhelyezkedést, de többen is voltak, akik elmondták, hogy számukra sokat segített a projekt által közvetített szemléletmód ahhoz, hogy meghozzanak fontos döntéseket és önállóan próbálkozzanak jobbítani a helyzetükön. Többen is vannak, akik a projekt-időszak során képzéseken vettek részt, illetve olyanok is akadtak, akik önálló vállalkozásba fogtak. Rájuk kiemelten is büszkék vagyunk. Azt is el kell mondani, hogy a projektet megvalósító munkatársak környezetében is egyre többen találtak munkát az elsődleges munkaerőpiacon, ami nyilván mindenkinek az érdeke.
– A fiatalok lehetnek a kulcs a sikeres társadalmi felzárkózáshoz Törökszenmiklóson?
F.I. Én úgy gondolom, hogy igen. Bent a közösségi házban van egy tabló, amelyre a jól, illetve egyre jobban tanuló diákok kerülnek fel. Jó érzés volt látni, hogy minden évben néhány névvel többen lettek rajta. Úgy vélem, azok a gyerekek, és azok a családok, amelyek hisznek önmagukban és hajlandók tenni önmagukért, azok sikeresek lehetnek. Mi azt próbáltuk meg elérni, hogy a lehető legtöbben higgyék ezt el, és mozduljanak meg, tegyenek valamit saját magukért.
– Mi volt a legnehezebb és a legboldogabb pillanat az elmúlt két és fél év során?
F.I. Több nehéz pillanat is volt, többször éreztem azt, hogy nem tudom tökéletesen megértetni egyes személyekkel, vagy családokkal, hogy ők maguk hogyan tehetnek saját magukért, és miért ne csak másokat hibáztassanak. Ugyanakkor nagyon nehéz volt a legszegényebb családokkal úgy találkozni, hogy én magam érdemben, anyagi értelemben véve nem segíthettem nekik. Boldog pillanat volt viszont minden gyermek mosolya a közösségi rendezvényeken, vagy egy-egy idősebb roma ember, roma asszony elismerő dícsérete. Muszáj még megemlítenem Ricsit, azt a roma kisfiút, akivel az első alkalommal találkoztam a projekt indulásakor. Mezítlábas, mosolygós kisfiú volt, akinek találtam egy labdát a kocsi csomagtartójában. Néhány hete találkoztunk. Emlékezett rám, és még a labda is megvan. Kopott, elhasznált, így biztosan sok vidám órát szerzett neki és a társainak.